* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
316.3 KB | |
2008-05-21 10:05:41 | |
Nyilvános 574 | 2918 | Rövid leírás | Teljes leírás (11.81 KB) | Gyutay István - A gelsei hét ördög - ballada kézirat GYUTAY ISTVÁN : A GELSEI HÉT ÖRDÖG BALLADA I. POGÁNY – VÁR A balatoni tájak, ahol véget érnek, Pogány-vára állott, arról szól az ének. Századok, viharok mindent rontó keze, Bástyákat, falakat mind-mind eltemette. Rabló törököknek itt volt a szállása, Raboltak szerteszét Muhtár bej szavára. Dióskál, Orosztony Aracsányk népe, Dúló gyülevésznek pusztítását tűrte. Házakat égettek, török azt nem nézte, mint pusztul, elvérzik Környékének a népe. Garázda törökhad a Koránt felrúgta. Tisztátlan disznóknak húsát ette, falta. Pogány-vár lejtőin jó, tüzes bor termett Muhtárnak, ha ízlett, megivott két vedret. A kocka-játékon kinek vesztett pénze, Éjjel a pór barmát pótlásnak elvette. Rabolt asszonynépért egymást sokszor verték, Lándzsában, handzsárban bizony nem volt mérték. Egyszer meg az történt, volt, aki megírta, Egy csausz lovagolt be a várudvarba. Hol van a nagy Muhtár, kérdezi kiáltva, - Kanizsa pasája hívja udvarába. Üljön fel lovára, nagy méltóság várja. Sorbadszik tisztségét rendelte számára. - Vele ma nem beszélsz, egyik török mondja: - fekszik az árokban, mutatja is ujja. Aludt, horkolt, mintha más világban járna, Pedig feje alatt sár volt csak párnája. A csausz nem bánja, mutat a kupára. Nagyot nyel és iszik a bej szép álmára. Rikolt a muzsika, török-sípok szólnak, Se vége, se hossza Üvöltésnek, zajnak. Ámde mozdul Muhtár, megnyílik a szája. Zaj után azt véli, hogy gyaur tört rája. Lovamat, törökök, utánam seregek, Ma még én sok gyaurt halálba kergetek. A pasa csausza szép menyecskét fogott. Rákiáltoz Muhtár: - az az enyém, hagyd ott. A csausz nem enged: enyém, ez zsákmányom, Nagy pasa gazdámnak szép emlékül adom. Nagyot nézett Muhtár, leesett az álla: - Ki vagy hát, te, szolga, ki küldött a várba? - Kanizsa pasája tőled azt kívánja, Mihelyt csak teheted, jöjj az udvarába. - Üzenem a gazdádnak, tudom, meg nem bánja, Jöjjön el Gelsére rövid találkára. Nincs több szavuk. -.. csak még egyszer körülnéznek, ... bámulnak,.. hűlt helye volt a menyecskének. Rablásnak sok baját Muhtár háta látta. Ki ütött, ki tette, Foltot vertek rája. Hol van az a felcser? egyre kiabálta, - Rakjon tapaszokat vérfoltos hátára. Lándzsákra fektették végül a katonák, Várban az asszonyok jajgatással várták. Bort hozzatok nekem, akónyit, ha mondom, Meggyógyul a hátam, teljék vele gyomrom. Napokig ordított, közben ígérgette, Bosszúért, zsákmányért elmegyen Gelsére. II. MUHTÁR Nyilallik a háta Muhtár török bejnek, Állítja, a dzsinnek vele tréfát űznek. Sok nyögés és jajtól nincs nyugta senkinek. Felcser meg a dervis fejükkel felelnek. Mandragura teát szürcsölgessen ajkad, Muhtár a sok jajnak rögtön vége szakad. A dervis mást ajánl: Nézz, nagy úr, keletnek, Allah és Mohamed tégedet szeretnek. Bölcsek tanácskoznak: mit lehet itt tenni, tenyerük mutatja, nem tudja azt senki. A nagy zűrzavarban szól egy török szolga: Az úr hárem-hölgye a gyógyírt megmondja. Készítse a fürdőt az eunuch szolga, Egy másik pedig a hárem-hölgyet hívja. Nagy Muhtár mosolyog, csitul a fájdalma, Mikor hárem-hölgye szakállát simítja. A dzsinnek, óh Muhtár nincs hatalma rajtad. Gyaurok ördögét te, magadra hoztad. Odaliszk csicsereg, mint pacsirta szokta: - Ne félj az ördögtől, átok a gyaurra. Magyar az ördögöt falra festegeti, Pedig rút patáit nem látta még senki. Vigyen el az ördög sohse mondd senkinek. Megtörtént dolgokról már sokan beszélnek. Fügét mutogatott férjnek az asszonya. Vitte is az Ördög szárnyán a pokolba. Kikapós férfinek asszony kívánja Ördög a szekerén vigye el a bálba. Ördög szarva kemény, bár egy kicsit kurta. Jól vigyázz, barátom, hátadba ne fúrja. Hosszú lófarkával csapdos jobbra, balra, Vérszomjas legyeket mind halálra sújtja. Görbe, hosszú nyelve, hogyha csúfol téged, Pokol minden kínját bús kebledben érzed. Halált, betegséget hoz rád szőrös mancsa, Rút betűket firkál út porába, falra. Csoda-víz nem segít, Ne is tarts magadnál. Biztat és suttogja csak a borból igyál. Egyedüli szépség, bölcsebb nincsen sehol, Öltönyöd legkülönb, - ördög így udvarol. Semmit se dolgozzál, hizlaljad potrohod, Agymunka sokaknak csúf halált okozott. Rabold el másoktól, pénzed, kincsed nincsen. Segít a gyilkos tőr, nem pedig az isten. Legyen sok a szolgád, sok asszony meg férfi, Ha ujjad mozdítod, mindenki megérti. Ha ember nem segít, az ördögöt hívjad. Minden bajban, rosszban az segít majd rajtad. Ha fekete macska kerül az utadba, Az ördög megkísért, minden ember tudja. Kéményen a bagoly a halált hubogja, Sírás, temetés élőknek lesz gondja. A sziszegő kígyó jó, ördög cimbora, A szerelmes férfit, mindannyit megrontja. A hetes kockára ne tedd a pénzedet, Mert ez a szám neked csak rosszat jelenthet. Muhtárt a sok mese nem nagyon gyógyítja. Szúrástól, fájástól alig mozdul karja. A sok bortól néha az álom elnyomta, De még ilyenkor is nyögött ez ebadta. III. Az Ördögök Muhtár betegágyát még sokáig nyomta. Sem ima, sem tapasz nem segített rajta. Odaliszkját utóbb pokolba kergette, Nem érdekelte az ördögök meséje. Tehetetlen dühe kiült az arcára, Őrültnek gondolta, aki csak meglátta. Végét járja, - mondták, vér tódult az agyba. Dehát a bölcs felcser eret vágott rajta. Rövid idő múlva rizses húst kívánta, pogányvári jó bort küldött le utána. Egyik reggel tájban jónagyot kurjantott: - Hivjátok, de gyorsan az íródeákot. Írj levelet szolgám, oda Kanízsára, hogy pasáját Muhtár szép Ge1sére várja. Száz török katona legyen kísérete, Muhtár bej maga is ennyit vesz melléje. Török böjt utáni tizedik hajnalon Álláht dicsőítse győzedelmi dalom. Itt is, ott is nagyban, folyton készülődnek, nem lehet hiánya a rabló terveknek. Muhtár turbánjába szép forgót tűzetett. Bámuljon a pasa, úgysem látott ilyet. Megjöttek Gelsére, úgy történt, hogy írták És nyomban csattogtak ajtókon a dárdák. A két vezér tárgyalt, mosolyogva nézte, Házakat, hogy dúlja őrjöngő serege. Egyszer aztán, mikor jobban körülnéznek, Látják, fut a rabló napkeletnek, délnek. A pasa hápogott, majd Muhtárra nézett, Vége a seregnek, Hát, te, még nem érzed? Muhtár érezte is, mert egy kemény csáklya Minden kérdés nélkül le, a földre rántja. A csáklyás ennyit mond: - Ördög az én nevem, Jó testvérek vagyunk, sokan, mind a heten. Itt élünk mi Gelsén, "Pokol"- hegyben lakunk, De rátok, rablókra ma béklyókat rakunk. Jött a másik Ördög sújtott hadarója, Megugrik a pasa, több ütést nem várja. Száguld paripája szántón, mezőn szerte, Mögötte rablóit három Ördög verte. A hatodik Ördög az utcán tisztogat, halál országába mutatja az utat. Hetedik meg éppen a templomot védte. Gyújtogatót bizony nagyon ráncba szedte. Hét ördög nem nézett sem vizet, sem árkot, A török sorokban rendet rendre vágott. Futott a zsábrákhad, amerre csak látott. Szórta a handzsárt más hadi szerszámot. És amikor délben nap a falut nézte, Sok száz rabló testét rakták sírgödörbe. "Bőrhida" a neve annak a mélységnek, Amely fölé hidat holtakból emeltek. Férfiak, asszonyok lassan visszatértek. Köszönetet mondtak a hős hét Ördögnek Hátra volt még Muhtár, mi legyen a sorsa? A hét Ördög testvér még ezt is megmondta. Vesztett csata hírét a vészmadár hordja. Nép a megvert vezért bedobja a „sutba”. Hozzatok szamarat, a bejt kössük rája. Otthon-maradt népe zsinegvégre várja. Kivezették szépen falu határába. Szamárra jót vertek, rábízták sorsára. Lehet, hogy már halott, tán élet sincs benne, „Fületlen” basának hívja mostmár népe. Nyomorék törökök szegődtek hozzája Gyóta-tetőn végig kísérték várába. Valahogy hazaért, ápolgatta hölgye. Esküdött, hogy többet nem megy el Gelsére. Ma is „Törökcsapás” azon helynek neve, Ahol a bejt, pasát hét Ördög elverte. |