Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.

 
316.3 KB
2008-05-21 10:05:41
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
574
2918
Rövid leírás | Teljes leírás (11.81 KB)

Gyutay István - A gelsei hét ördög - ballada
kézirat

GYUTAY ISTVÁN :

A GELSEI HÉT ÖRDÖG
BALLADA


I. POGÁNY – VÁR

A balatoni tájak,
ahol véget érnek,
Pogány-vára állott,
arról szól az ének.

Századok, viharok
mindent rontó keze,
Bástyákat, falakat
mind-mind eltemette.

Rabló törököknek
itt volt a szállása,
Raboltak szerteszét
Muhtár bej szavára.

Dióskál, Orosztony
Aracsányk népe,
Dúló gyülevésznek
pusztítását tűrte.

Házakat égettek,
török azt nem nézte,
mint pusztul, elvérzik
Környékének a népe.

Garázda törökhad a
Koránt felrúgta.
Tisztátlan disznóknak
húsát ette, falta.

Pogány-vár lejtőin
jó, tüzes bor termett
Muhtárnak, ha ízlett,
megivott két vedret.

A kocka-játékon
kinek vesztett pénze,
Éjjel a pór barmát
pótlásnak elvette.

Rabolt asszonynépért
egymást sokszor verték,
Lándzsában, handzsárban
bizony nem volt mérték.

Egyszer meg az történt,
volt, aki megírta,
Egy csausz lovagolt
be a várudvarba.

Hol van a nagy Muhtár,
kérdezi kiáltva,
- Kanizsa pasája
hívja udvarába.

Üljön fel lovára,
nagy méltóság várja.
Sorbadszik tisztségét
rendelte számára.

- Vele ma nem beszélsz,
egyik török mondja:
- fekszik az árokban,
mutatja is ujja.

Aludt, horkolt, mintha
más világban járna,
Pedig feje alatt
sár volt csak párnája.

A csausz nem bánja,
mutat a kupára.
Nagyot nyel és iszik
a bej szép álmára.

Rikolt a muzsika,
török-sípok szólnak,
Se vége, se hossza
Üvöltésnek, zajnak.

Ámde mozdul Muhtár,
megnyílik a szája.
Zaj után azt véli,
hogy gyaur tört rája.

Lovamat, törökök,
utánam seregek,
Ma még én sok gyaurt
halálba kergetek.

A pasa csausza
szép menyecskét fogott.
Rákiáltoz Muhtár:
- az az enyém, hagyd ott.

A csausz nem enged:
enyém, ez zsákmányom,
Nagy pasa gazdámnak
szép emlékül adom.

Nagyot nézett Muhtár,
leesett az álla:
- Ki vagy hát, te, szolga,
ki küldött a várba?

- Kanizsa pasája
tőled azt kívánja,
Mihelyt csak teheted,
jöjj az udvarába.

- Üzenem a gazdádnak,
tudom, meg nem bánja,
Jöjjön el Gelsére
rövid találkára.

Nincs több szavuk. -.. csak még
egyszer körülnéznek,
... bámulnak,.. hűlt helye
volt a menyecskének.

Rablásnak sok baját
Muhtár háta látta.
Ki ütött, ki tette,
Foltot vertek rája.

Hol van az a felcser?
egyre kiabálta,
- Rakjon tapaszokat
vérfoltos hátára.

Lándzsákra fektették
végül a katonák,
Várban az asszonyok
jajgatással várták.

Bort hozzatok nekem,
akónyit, ha mondom,
Meggyógyul a hátam,
teljék vele gyomrom.

Napokig ordított,
közben ígérgette,
Bosszúért, zsákmányért
elmegyen Gelsére.


II. MUHTÁR

Nyilallik a háta
Muhtár török bejnek,
Állítja, a dzsinnek
vele tréfát űznek.

Sok nyögés és jajtól
nincs nyugta senkinek.
Felcser meg a dervis
fejükkel felelnek.

Mandragura teát
szürcsölgessen ajkad,
Muhtár a sok jajnak
rögtön vége szakad.

A dervis mást ajánl:
Nézz, nagy úr, keletnek,
Allah és Mohamed
tégedet szeretnek.

Bölcsek tanácskoznak:
mit lehet itt tenni,
tenyerük mutatja,
nem tudja azt senki.

A nagy zűrzavarban szól
egy török szolga:
Az úr hárem-hölgye
a gyógyírt megmondja.

Készítse a fürdőt
az eunuch szolga,
Egy másik pedig a
hárem-hölgyet hívja.

Nagy Muhtár mosolyog,
csitul a fájdalma,
Mikor hárem-hölgye
szakállát simítja.

A dzsinnek, óh Muhtár
nincs hatalma rajtad.
Gyaurok ördögét te,
magadra hoztad.

Odaliszk csicsereg,
mint pacsirta szokta:
- Ne félj az ördögtől,
átok a gyaurra.

Magyar az ördögöt
falra festegeti,
Pedig rút patáit
nem látta még senki.

Vigyen el az ördög
sohse mondd senkinek.
Megtörtént dolgokról
már sokan beszélnek.

Fügét mutogatott
férjnek az asszonya.
Vitte is az Ördög
szárnyán a pokolba.

Kikapós férfinek
asszony kívánja
Ördög a szekerén
vigye el a bálba.

Ördög szarva kemény,
bár egy kicsit kurta.
Jól vigyázz, barátom,
hátadba ne fúrja.

Hosszú lófarkával
csapdos jobbra, balra,
Vérszomjas legyeket
mind halálra sújtja.

Görbe, hosszú nyelve,
hogyha csúfol téged,
Pokol minden kínját
bús kebledben érzed.

Halált, betegséget
hoz rád szőrös mancsa,
Rút betűket firkál
út porába, falra.

Csoda-víz nem segít,
Ne is tarts magadnál.
Biztat és suttogja
csak a borból igyál.

Egyedüli szépség,
bölcsebb nincsen sehol,
Öltönyöd legkülönb, -
ördög így udvarol.

Semmit se dolgozzál,
hizlaljad potrohod,
Agymunka sokaknak
csúf halált okozott.

Rabold el másoktól,
pénzed, kincsed nincsen.
Segít a gyilkos tőr,
nem pedig az isten.

Legyen sok a szolgád,
sok asszony meg férfi,
Ha ujjad mozdítod,
mindenki megérti.

Ha ember nem segít,
az ördögöt hívjad.
Minden bajban, rosszban
az segít majd rajtad.

Ha fekete macska
kerül az utadba,
Az ördög megkísért,
minden ember tudja.

Kéményen a bagoly
a halált hubogja,
Sírás, temetés
élőknek lesz gondja.

A sziszegő kígyó
jó, ördög cimbora,
A szerelmes férfit,
mindannyit megrontja.

A hetes kockára
ne tedd a pénzedet,
Mert ez a szám neked
csak rosszat jelenthet.

Muhtárt a sok mese
nem nagyon gyógyítja.
Szúrástól, fájástól
alig mozdul karja.

A sok bortól néha
az álom elnyomta,
De még ilyenkor is
nyögött ez ebadta.


III. Az Ördögök

Muhtár betegágyát
még sokáig nyomta.
Sem ima, sem tapasz
nem segített rajta.

Odaliszkját utóbb
pokolba kergette,
Nem érdekelte az
ördögök meséje.

Tehetetlen dühe
kiült az arcára,
Őrültnek gondolta,
aki csak meglátta.

Végét járja, - mondták,
vér tódult az agyba.
Dehát a bölcs felcser
eret vágott rajta.

Rövid idő múlva
rizses húst kívánta,
pogányvári jó bort
küldött le utána.

Egyik reggel tájban
jónagyot kurjantott:
- Hivjátok, de gyorsan
az íródeákot.

Írj levelet szolgám,
oda Kanízsára,
hogy pasáját Muhtár
szép Ge1sére várja.

Száz török katona
legyen kísérete,
Muhtár bej maga is
ennyit vesz melléje.

Török böjt utáni
tizedik hajnalon
Álláht dicsőítse
győzedelmi dalom.

Itt is, ott is nagyban,
folyton készülődnek,
nem lehet hiánya
a rabló terveknek.

Muhtár turbánjába
szép forgót tűzetett.
Bámuljon a pasa,
úgysem látott ilyet.

Megjöttek Gelsére,
úgy történt, hogy írták
És nyomban csattogtak
ajtókon a dárdák.

A két vezér tárgyalt,
mosolyogva nézte,
Házakat, hogy dúlja
őrjöngő serege.

Egyszer aztán, mikor
jobban körülnéznek,
Látják, fut a rabló
napkeletnek, délnek.

A pasa hápogott,
majd Muhtárra nézett,
Vége a seregnek,
Hát, te, még nem érzed?

Muhtár érezte is,
mert egy kemény csáklya
Minden kérdés nélkül
le, a földre rántja.

A csáklyás ennyit mond:
- Ördög az én nevem,
Jó testvérek vagyunk,
sokan, mind a heten.

Itt élünk mi Gelsén,
"Pokol"- hegyben lakunk,
De rátok, rablókra
ma béklyókat rakunk.

Jött a másik Ördög
sújtott hadarója,
Megugrik a pasa,
több ütést nem várja.

Száguld paripája
szántón, mezőn szerte,
Mögötte rablóit
három Ördög verte.

A hatodik Ördög
az utcán tisztogat,
halál országába
mutatja az utat.

Hetedik meg éppen
a templomot védte.
Gyújtogatót bizony
nagyon ráncba szedte.

Hét ördög nem nézett
sem vizet, sem árkot,
A török sorokban
rendet rendre vágott.

Futott a zsábrákhad,
amerre csak látott.
Szórta a handzsárt
más hadi szerszámot.

És amikor délben
nap a falut nézte,
Sok száz rabló testét
rakták sírgödörbe.

"Bőrhida" a neve
annak a mélységnek,
Amely fölé hidat
holtakból emeltek.

Férfiak, asszonyok
lassan visszatértek.
Köszönetet mondtak
a hős hét Ördögnek

Hátra volt még Muhtár,
mi legyen a sorsa?
A hét Ördög testvér
még ezt is megmondta.

Vesztett csata hírét
a vészmadár hordja.
Nép a megvert vezért
bedobja a „sutba”.

Hozzatok szamarat,
a bejt kössük rája.
Otthon-maradt népe
zsinegvégre várja.

Kivezették szépen
falu határába.
Szamárra jót vertek,
rábízták sorsára.

Lehet, hogy már halott,
tán élet sincs benne,
„Fületlen” basának
hívja mostmár népe.

Nyomorék törökök
szegődtek hozzája
Gyóta-tetőn végig
kísérték várába.

Valahogy hazaért,
ápolgatta hölgye.
Esküdött, hogy többet
nem megy el Gelsére.

Ma is „Törökcsapás”
azon helynek neve,
Ahol a bejt, pasát
hét Ördög elverte.



Insert failed. Could not insert session data.